Kiss Ádám - Szütyiő

A karácsony egy olyan ünnep, amikor mindenki eszik vagy etet. Attól függ, a konyhapult melyik oldalán állunk. Ha szülők vagyunk, családanyák, kutya kötelességünk sütni-főzni, főzni-sütni összeesésig. Az én anyukám például, a mosogató és konyhapult elé leterített másfél méteres szőnyegen napi öt és fél kilométert szaladgál ilyenkor, átlagban. Húsleves, leveshús, ilyen hús, olyan hús, töltött káposzta. Valamint az örök klasszikus: „Szedjetek, vegyetek, egyetek, szedjetek, egyetek, vegyetek." Bármely étkezésre gondolok is vissza, az ünnepek alatt mindig olaszosan kezdtünk. Hol a só, zsivaj, keresztbe nyúlkálás, kompótnyitás, kenyérszelés, bónusztrekk tejföl. Az ebéd után egy órával a kanapén térek magamhoz, ott jövök vissza a töltöttkáposztakómából, erős jajgatással. Én sokáig azt hittem, a karácsony az ajándékozásról szól. De most jöttem rá, ez nem így van. Az ajándékozás a karácsonynak csak egy jelentéktelen részét teszi ki, a maradék két és háromnegyed nap pedig, nálunk legalábbis, az evésről szól. Sütemény, zserbó, krémes, édes, sós, sajtos, csak egy kis ropogtatnivaló és társai. Ezek a nap 24 órájában képesek felbukkanni a lakás bármely pontján. Mit hozott a Jézuska? Plusz 3 kilót! Az ünnepek után a komplett Magyarország csak vonszolja magát az utcákon, mindenki éppen annyit evett, amennyit lehetett. Még jó, hogy erre nincs kormányrendelet. És amit megettünk karácsonykor, azt megisszuk szilveszterkor. Holott ugyanolyan este, mint a többi, ám mégse. Ez a legjobb mentség. Ez az év utolsó napja, inni kell hát, felebarátaim. De miért? Kiengedjük az egész évben összegyűlt fáradt gőzt? Lehet. Mindenki sátánista részeg, és ordibálva hányja ki a karácsonyi menüt. Üríteni jó, üríteni kell. Valamint az elmaradhatatlan újévi fogadalmak: „Soha többet nem eszem!" „Mindennap mozogni fogok... valamerre." „Fogadom, de fogadjunk, hogy nem tudom megfogadni." „Ebben az évben leérettségizem." És sok más ehhez hasonló hasznos próbatétel, amelyet csak azért tűzünk ki magunk elé, hogy a lelkiismeretünk megnyugodjon. Én megfogadom, hogy a következő évre nem fogadok meg semmit. Fogadjunk?