Kiss Ádám - Szütyiő

Elek vagyok a nyolcadik kerületből. Most, hogy befuccsolt a szoláriumboltom, gondoltam, reformokat hozok az életembe, és nyitok az ezoterika felé. Ismertem egyszer egy másik Erikát, ő is nagyon nyitott volt, de ez nem ide tartozik. A lényeg, hogy parafenomén vagyok. Most már több napja. Tudtam én ezt már korábban is, hogy ilyen képességekkel rendelkezem, csak nem mertem magamnak bevallani. Csak gondoljunk bele, több mint 150 nőt hajlítottam már el, ha csak a tizennyolc éven felülieket számoljuk. Akivel most vagyok, a százötvenegyedik, Etelka, vele nagyon harmonikusan élünk, múltkor még színházban is voltunk, igaz, nemhogy a darabot, még a ruhatár működését sem értettem. Viszont a természetfölötti akaraterőmmel, amiről már meséltem, a végén én mozgattam a függönyt, szét, össze, szét, össze, Etelka csak nézett. Etelka vaskos bokájú, dús asszony! Szeretem, mert megvéd. Én nem vagyok erős, de jól mutatok bárhol. Amióta parafenomén lettem, már az interneten is rajta vagyok. Barátom, a profik már a gépen nyomják. A neten. Ott hirdetem magam, mint Elek, a parafenomén! Tegnap is csörögtek ketten, már azt hittem, biznisz, de az egyik téves volt, a másik meg nem engem keresett. Én autodidakta módon képeztem magam. Nem mentem ezért iskolába. Megtanítottam magamnak ezt az egész varázslást. Úgy hidd el, ahogy mondom. Főállású kábító vagyok! Mi nem világos? Egyértelműen profi vagyok. Érted? Az a titka, csávó, hogy amatőr szinten legyél profi. Ez a képlet! Tegnap meg egy kiscsajról levarázsoltam a nyakláncot. Kérdezte, hogy csináltam, mondtam neki, élőlánc volt, átmászott a zsebembe. De aztán visszakapta, az meg mégis visszamászott. Bevonzottam! A Blahán rendszeresen megáll előttem a villamos, és én anélkül, hogy hozzáérnék, kinyitom a Combino ajtaját. Az emberek csak néznek. Bizony! Felnéznek rám! Van egy haverom, az meg olyan magas, magyarán mondva colos, hogy ne tovább. Utoljára háromévesen fért bele a Ladába. Nem ez a lényeg. Mondom a tutit, barátocskám. Reggelire fontos a tápanyag, ahhoz, hogy az ember parafenomén lehessen. Több zsemle kell, mint gondolnád. Konkrétan öt. Mindegyikben legyen parizer, a kettesben és az ötösben dupla parizer, a hármasban meg a négyesben legyen sajt, az egyest meg áztassuk pálinkába, és csipegessük a többihez. Sörrel öblítsük, és mindezt többször. Ez a mottóm: Több sör, többször! Amúgy már régóta nem iszok. Mármint annyit, mint régen. Hú, korábban volt huzatom, haverok úgy is hívtak: vedelek. „Na, itt van, megjött Ved Elek!" Ma már nem így van, manapság feleannyit sem iszok, pontosan egyharmad annyit iszok, mintha azóta is ittam volna. Érted! Én értem, ez a lényeg! Járok mozogni is, bliccelek a buszon, aztán megkergettetem magam az ellenőrökkel. Igazán jót tesz a mozgás. Mozgásban tartja a szervezetet. Ilyen buszfuttatást például heti három alkalommal végzek, három sorozatot. Amit Norbi mond, abban nem hiszek. Az emeletes hülyeség. Hogy olyat egyél, ami nem liszt, nem cukor, nem kenyér, nem alkohol. Akkor mit egyek? Káposztát? Na ne röhögtess! Bár Elek a nevem, nem vagyok kecske! Azt mondják, hasonlítok a Geller úrra, hogy ilyen parafenomén vagyok. Nem tudom, de ezek a mai emberek, ezek meg tudod, milyenek. Nem hisznek semmiben, még magukban sem. El vannak gyötörve, le van merülve az aksijuk. Ezért én, Elek, a parafenomén, öntök beléjük életet a káprázatos képességeimmel, a mutatványaimmal. Feltöltöm őket. Ha te is kíváncsi vagy rám, gyere, keress meg, és bevezetlek a rendszerbe. A borítékra írd rá: Elek, a parafenomén. Kanál utca 45. A postás tudni fogja! Addig is vigyázzatok, nehogy előbb találkozzunk, zsiványok!