Kiss Ádám - Szütyiő

Van egy haverom! Milliomos! Többszörösen. Anya, apa tele, cégek, üzletek, szállodák maradnak utánuk, az ő kezében. És sok-sok pénz. Ő áldozat. Beleszületett. Nem tehet róla! Teljesen más életet él, mint te vagy én. Mindene megvan. Jó neki, gondoljuk most sokan magunkban, hát nem rossz, de nem is könnyű. Egy hétköznapi ember számára az ő problémái felfoghatatlanok. A minap együtt kávéztunk a Körúton, befejeztük, fizettünk, állunk a kávézó előtt, rám néz és azt mondja: „Hú, most hol állok? Meg melyikkel?" Neki nincs nyárigumi-, téligumi-csere problémája. Ő ezt télikocsi-, nyárikocsi-megoldással, szerényen áthidalja. De láttam már olyat, hogy húszezrest tömött annak a cipőnek az orrába, amit súlyos összegért rendelt Milánóból, mert nagy volt rá. Vele vásárolni kész rémálom. Kirakatban egy pulcsi, ráírva: 9000 Ft. Mire ő: „Ha fel se veszem is, megéri!" De előfordult már olyan is, amikor beugrottunk egy éjszakai kisboltba hajnalban, egy tízezressel, hogy mi egy doboz cigit szeretnénk. A haverom odaadta a pénzt, a nő a cigit, kinyitotta a kasszát, ami üres volt, majd döbbenten ránk nézett, aztán ismét a kasszára. „Nem tudok visszaadni." A haverom rezzenéstelen arccal: „Akkor ezt e két sört még elviszem, csókolom!" És kiment. 9000 forint borravaló. Vastag egy jatt. Jól járt a néni, hogy nem volt pénze. Most lett. Tíz perc múlva már isszuk is, mondom neki: ,,Jó ez a sör, nem?" ,,Jó, csak olcsó..." De akkora úr, hogy amikor egyszer az életben IC-vel utazott, négy helyjegyet vett. Mert mellette ne üljenek, és tudja hova tenni a táskáját. Előfordult, hogy panziót kapott névnapjára! Egy évre rá, ebben a panzióban tartott házibulit, volt sörcsap, légvár, paintball. Este pedig a Boney M lépett fel. Volt velem vidéken, betérünk egy lepukkant kocsmába, ő riadtan rám néz: „Uh, basszus, nincs nálam, csak harminchat-ezer... „Uh, basszus! Attól függ, mit akarsz, sört vagy kocsmát venni. Bőven elég lesz." Van, akinek itt ennyi a nyugdíja. A minap egy haverja rágyújtott a kocsijában, ő ezen annyira kiborult, hogy vesz egy másikat. Ha olyan világban élnénk, hogy nem lenne bankkártya, hűtőszekrény méretű pénztárcája lenne. Manapság általában egy pakli bankkártyával közlekedik, és amikor fizet, mint valami bűvész előrántja őket, és azt mondja az eladó néninek: ,,Kérem, húzzon egyet! De ne mutassa meg!" Az aranyfog már nem menő, magának nem, de a rotijainak csináltatott. Szereti a családját. A nagyija egyszer teljesen kiakadt, mert Armando szakított Isaurával, a kedvenc brazil sorozatában. Főhősünk nem hallgatta sokáig hüppögő nagymamáját, megígérte neki, hogy megkeresi a rendezőt, és lehet, hogy úgy lesz, ahogy anyuka szerette volna. Az apjáért is odavan. Járnak együtt vadászni. A múltkor annyira elkeseredve értek haza, mert semmit sem lőttek. A haverom este szólt a vadőrnek, tegyen nyugtatót az etetőkbe. Másnap reggel úgy kellett ébresztgetni a hason alvó vaddisznókat, mikor odaértek... Kérdeztem tőle, mi fog érni a sok pénze, ha kitör a világválság. Ott fog megfagyni a lakásában, mert még a villanyszámlát se tudja majd kifizetni. Erre ő: „Csak a húszezreseimmel négy évig tudok fűteni. Ha felváltom, még tovább." És mindemellett nincsenek nagy igényei, de szeretné, ha a Magyar Nemzeti Bankban lenne a lagzija, és Demján Sándor lenne a vőfély.