Kiss Ádám - Szütyiő

A minap Kaposváron léptem fel. Az ottani egyetem kezdeményezésére, fantasztikus hangulatban várt a közönség, 300-350 egyetemista. Egymás nyakán, hátán, farhátán. Több mint egyórás műsorral kínáltam meg az én kiss közönségemet. Még vacsorázni is meghívtak, majd elindultam haza, de bár ne tettem volna... Kikeveredve a városból, elindultam a nagy magyar sötétségbe, kisfalvakon át. Úti célom Budapest volt, az M7-es autópályán. A második megapolisz, amit érintettem, Somogyaszaló. A közlekedési normákat betartva 90-ről 49-re fékeztem, majd feltűnt mögöttem egy fehér személyautó villogó kék fénnyel. Egy pillanatra elgondolkodtam, hogy én hívtam-e mentőt. De miután megláttam, hogy rendőrök, rájöttem, nem. Egy szirénával dolgoztak, ők voltak az aszalói helyszínelők. Na, gyorsan félrehúzódom, gondolom, biztos sietnek. Erre ezek meg húzódnak utánam. Lehúzom az ablakot, behajol a rendőr, és annyit mond: - Fiatalember! Ugye tudja, miért állítottuk meg? Mire én: - Biztos úr, ez csúsztatás. NEM maga állított meg! MAGAMTÓL ÁLLTAM MEG! Kiderült, hogy a bal hátsó helyzetjelzőm kiégett. Miután kiszálltam és megláttam a másik kollégát, rájöttem, hogy ő is! Rövid diskurzus következett: - Ki kellene cserélni az izzót, fiatalember! - Ó, persze, holnap ez lesz az első dolgom! - Nem. Itt és most! - UH! Kinek? Nekem? - Hát tán nekünk? (hö-hö) Na, bevégeztetett. A sötét éjszakában nekifutottam az izzócserének. Vagy három percig kerestem az egészségügyi csomagban az új izzót, majd a kesztyűtartóban leltem rá. (Amúgy valaki tart ott kesztyűt?) - Megvan! Ez az! - kiáltottam boldogan, de az egyik biztos hogy úr elkérte csekkolásra, hogy valóban jó izzót bányásztam-e ki. Addig nézegette, amíg elejtette... - Bocsásson meg, fiatalember! Van tartalék izzója a tartalék izzónak? Mondanom sem kell, nem volt. A két rendőr összedugta a fejét, mégiscsak ők törték el, és pár perc brainstorming után megszületett a döntés: a jobb oldalit vegyem ki, és tegyem át a bal oldaliba. Én meg megrendelésre cseréltem! Cseréltem, mint Murinho. Egy kérdés felmerült bennem: a villanyszerelőknél van kiégés? Vagy csak a tűzoltóknál? A rendőrök összenéztek, majd elengedtek, a végén még kaptam egy ejnye-bejnyét, de azt ők is. Tőlem! Visszaültem, betettem a kulcsot, húznám fel az ablakom, és nem megy, nem megy, nem megy!!! ANYÁD!!! MI A F*SZ VAN??!! MÚÚÚKOODJ!!!! De sajna nem múkodott. Gondolom, a böszme nagy égőcserélgetésben elszállt a biztosítékom! Totál lehúzott ablaknál, 1 fokban, fűtés a maximumon, így tettem meg 65 kilométert, mire elértem az autópályáig. Odáig nemhogy benzinkút, de élő ember sem volt sehol. Még az őzek is olyan hülyén néztek, láttam a szemükön, hogy nem tudnak elhelyezni a táplálékláncban. Mire elértem az első benzinkútig (23 kilométer), a hidegtől már félrebeszéltem és hallucináltam. Ultimate survival! Ott elmeséltem a kutasnak, what's happened, de őt nem hatotta meg, és segíteni sem akart, mert ez tuti, hogy biztosítékprobléma, és ő nem mer hozzányúlni, mert mi lesz, ha rosszat cserél ki. De én nem adtam fel. Soha nem adom fel! (Még a csekkeket se!) Vásároltam egy szigszalagot 220 forintért, összekukáztam kartonlapokat, és bestoppoltam a jobb első ablakom kívülről. Befoltoztam, mint nagyanyám! Így jutottam el a következő kútig (17 kilométer). Ott a kutas szinte semmit sem kérdezett, az addigra már összevissza tépett kartonablakból, a szigszalagból és a tekintetemből látta, hogy probléma van. Majd újabb csere következett, csak most a biztosítéké. Megmenekültem!!! Az ablak felhúzódott, ahogy addigra már én is. Azóta is boldogan gondolok vissza arra a két biztos hogy úrra, Somogyaszaló külsőn. Egy tanulság azért van a történetben! Soha ne húzzuk le az ablakot, ha megállít a rendőr, és nem elég, ha tartalék izzód van, legyen tartalék ablakod vagy benzinkutasod a kesztyűtartóban.