Kiss Ádám - Szütyiő

Az Írországban élő magyarok is szeretik a humort. A magyar humort! Olyannyira hogy addig-addig küzdöttek, szerveztek, telefonáltak, míg létrehozták életem első igazán külföldi fellépését Benk Dénes kollégámmal június közepén, mégpedig Dublinban. (Ami időben ugyanolyan messze van, mintha Pécsre mentük volna fellépni.) Felhívnám a külföldre utazók figyelmét, hogy az utazás előtti órákban ne vásároljanak bőröndöt, mert úgy járnak, mint jómagam. Mindig halogattam, már ideje lenne egy normális bőröndnek, de valahogy úgy alakult, hogy nem került rá sor, csak az utazás napján. Mit napján, öt órával előtte. Három boltot jártam végig, akkurátusan megvizsgálva, melyik kis guruló feketeség lesz az enyém. Végül döntöttem, és már ketten távoztunk a boltból. Olyan szépen gurult haza, mintha már ismerné az utat, itthon még mentem vele egy-két kört, tologattam, húztam-vontam, kanyarodtam. A probléma ott kezdődött, mikor leszállt a gépünk, vártuk a csomagokat, és egyszerre elindult felém 3351 fekete bőrönd, kerekekkel!!! Itt realizálódott bennem: azon túl, hogy fekete és kereke van, gőzöm sincs, melyik az enyém. A tilitolizás helyett inkább megnéztem volna, hogy néz ki! Nincs happy end. Negyvennyolc perc alatt lett meg. Szombat éjszaka csöppentünk Dublinba, én komolyan azt hittem, vb-döntő van, fiatal hordák énekelve, részegen uralták a várost. Na de hogy mennyire rúgnak ki a hámból szombaton az írek, azt legjobban a vasárnap délelőtt bizonyította be. Az utcákon szemét, egy csaj a buszmegállóban rókázik, mindenki lesérült, kék-zöld-lila, feje bekötve stb. Vasárnap délután került sor a fellépésre. Kicsit aggódtunk, mennyire legyünk aktuálisak, képben vannak-e az itteniek mondjuk a bulvársajtót tekintve, de örömmel konstatáltuk, hogy kiszeltünde unikum. Még azok is ismerték, akik tíz éve laknak kint. Majdnem három órát nyomtunk annak a 150 hálás írnek, akik magyarok. Voltak, akik 290 kilométerről jöttek, hogy megnézzenek minket. Nagyon jólesett. Az ottani beszélt angolnak annyi köze van az angolhoz, mint Lendvai Ildinek a Jobbikhoz! A Rigó utca minden munkatársa csak pislogna. Csak egy példát mondanék: fuck off! Ejtsd: fukoff. Még egy érdekes észrevétel! A kukásautó már-már extrém lila színt visel. És némelyik kuka is! A kukások fehérek voltak, és olyan örömmel kukáztak, hogy már elhittem, élvezik. A kint élők azt mondták, nem is az, hogy élvezik, de valami hihetetlen pénzeket keresnek. Még szégyendíjuk is van! Bármennyire is fura, akadnak még olyan országok, ahol megfizetik a munkádat, s hagynak élni és boldogulni.