Kiss Ádám - Szütyiő

Azon a napsütéses hétfő délutánon útra keltem, hogy eljussak életem első beszédtechnika-órájára! Titkon reméltem, hogy lesz köze az általános iskolai technikaórákhoz! Nem volt! A megbeszélt időpont előtt 14 perccel érkeztem, még senki nem volt ott! A tanárnő is csak utánam jött. Stréber! Tanárnő aranyos, és nem dadog, ez már po-po-pozitív! Reméltem, többen leszünk, de hiába vártunk a többiekre, mindössze öten kezdtünk neki a légzésgyakorlatoknak: Csenki, Dombi, Kőhalmi, Litkai és én! Felmentünk a galériába, körbe ültünk, mindenki szerzett egy széket, ez már része volt az órának! Gyors bemutatkozás, majd Litkai távozott, mert eszébe jutott, hogy fiatal korában ő már három évig járt ilyenre, de lehet, hogy valami dolga volt! Nála nem lehet tudni! Én is bemutatkoztam, mondtam, hogy anyával élek egy családi házban, és az első beszédtechnika- órámra négy barátom/kollégám kísért el. A tájékoztatóban az állt, törülközőt hozni kell! Gondoltam, a sok gyakorlástól majd csapadékosan fogunk beszélni! Nem! Azért kellett, hogy rá feküdjünk, és ne a földre. Tiszta strandfíling. Én már kezdtem volna bekenni magam 12-es faktorral. Egyedül Kőhalmi hozott polifómot! Viccesen nézett ki vele, amikor az óra előtt, a hóna alatt szorítva, kikérte az első Foster'st, megkezdve ezzel a gyakorlást a számára nehezen kiejthető szavak témakörében! A tanárnő megkérte a csapatot, hogy a földön fekve vegye fel a legkényelmesebb pozíciót! Csenki rögtön magzatpózban feszít, de ez a kilégzések szempontjából nem előnyös! Fekve pont olyan, mintha állna, csak fekszik. Nagy levegő, lassan, majd kifúj lassan! Nagyjából ezek voltak a vezényszavak, nekünk pedig éreznünk kellett volna valami olyasmit, hogy a testünk ellazul, és egyre több ponton érintkezik a talajjal! Ezt az érintkezésdolgot amúgy Dombi nyerte, neki a legnagyobb a lefedettsége! Tanárnő megemlítette, hogy ha jobban érezzük magunkat, a cipőnkből is kibújhatunk! De ezt a csoportra, illetve a galériában lévő képekre való tekintettel nem tettük meg neki! Pedig akkor lett volna levegő után kapkodás! Majd jött a gyakorlat, amikor mindenkinek négykézlábra kellett ereszkednie, beszív, cicahát, kifúj, homorít! Viccesen nézhettünk ki a szemközti irodaház ablakából! Négy kan hümmögve beszív és kifúj! Úgy fekhettünk, mint valami perverz gruppencsoport, négykézláb. Ennyi férfit még sose láttam pucsítani. Jöttek a versikék: menerele menerele menerele manarala manarala manarala monorolo monorolo monorolo... Ezeket kellett mondogatni, és akkor nekünk majd jobb lesz! Tanárnő szerint szép orgánumom van, de ez itt még nem elég! Ez körülbelül olyan, hogy szép a kezed, de ettől még nem tudsz kézilabdázni. Beperele, beperele, beperele... - jött a következő mondóka, a végén már mindenki perelt mindenkit. Szerintem ezt bevezethetnénk közszereplőknek is. Mondjuk, se Baló, se Hiller tanára, sem csoporttársa nem lennék. Hamar elrepült az idő, megbeszéltük a következő alkalmat, majd mindenki menerelhetett dolgára!