Kiss Ádám - Szütyiő

A Vatikán üzent: a pápa megkezdte az aggódást. Nem egyszerű ilyenkor egy egyetemista, főiskolás élete. Ez az időszak, ahogy a nevében is benne van, a vizsgákról szól. Nem a tanulásról. Csak a vizsgákról. És ennek minden velejárójáról. A vizsgafelvétel, a neptun rendszer, a téós néni, a 10 perces szundik, a kávé, az öltöny, a stressz. Azt mondják, amikor vizsga előtti este azt érzed, semmit nem tudsz, az jó. Ez megvolt! (De ha a vizsga negyvenedik percében érzed ugyanezt, az rossz!) A legjobb viszont, ha a vizsga utáni estén szintén nem tudsz semmit. Magadról. A tanulás jópofa dolog, bújni kell a könyvet, kiirkálni, bemagolni, puska- és pisztolygyártás. Megmondom őszintén, én (nem) szoktam puskázni, de abból is a parázósabb fajta vagyok. Engem mindig is az izgalomrésze fogott meg, úgy kell tenni, mintha írnál, és közben a bal zoknidból bogarászol ki egy cetlit. Izgalmas! Csak 12 éven felülieknek. Bár jó pár évet lehúztam felsőoktatásban, de még az utolsó vizsgámon is ugyanúgy izgultam, mint a legelsőn. Kérem, húzzon egyet! (Most hízzon!) A minap, nyelvi szigorlaton, lányos zavaromban, a tanárnő nekem szegezett egy kérdést: - Ádám, ismeri maga a szenvedő szerkezetet? - Ó igen, én magam vagyok az! És tudja, és tudja, és tudja. Azt is mondják, beszélik, hogy babonából a könyvet tedd be a párnád alá, és beleszáll a fejedbe. Éccaka!!! Ez hülyeség! Kipróbáltam, németnyelv-vizsgám előtt betettem két nagyszótárt a párnám alá, és úgy beleszállt a fejembe, hogy el is ferdült a sok tudástól. (Olyan mozgáskultúrám lett, mint gyújtsráferencnek.) Elfeküdt nyakkal mentem be írásbelizni, és bizony nem forgolódtam hátrafelé, rám nem kellett rám szólni. Könyvek a párna alá? Azóta, ha néha még eszembe jut ez a tévhit, már csak a puskát teszem be. A nyakamnak, a lelkemnek is jobb így. Viszont aznap éjszaka álmodtam. És lehet, hogy a puska miatt. Egy budapesti panel tízedik emeletéről ugrottam ki. Tudtam, mit csinálok, szálltam, nézelődtem, nem volt halálfélelmem. Körülbelül tíz másodperc után, gyönyörűen csillapítva földet értem, balesetmentesen. Erre, velem szemben ott áll a pr-tanszék titkárnője, kezében az indexemmel, és annyit mond: NÉGYES! Amúgy is mindig másként állok hozzá, mint a csoporttársaim. Amikor jönnek, hogy de jó, vége a vizsgaidőszaknak, én: de jó, elfogytak a vizsgaidőpontok. Na és most elfogytak a betűk is. Nyelvtan: 4 Tartalom: 4 Külalak: 3